A recessziónak hivatalosan is vége: ideje játszani megint!

CES 2010

„Egyszerűsítsd a kütyüidet – avagy dobd ki a régi cuccokat, mert úgyis mindent megtalálsz egy dobozban!” Ezzel a mondattal, no meg azzal, hogy „mindenképpen fessünk mindent zöldre” foglalta össze az idei Las Vegas-i fogyasztói elektronikai show lényegét különtudósítónk, Horváth László, a Business Online és a Prím Online számára.

Lépni nem lehetett a kiállítás első és második napján: ekkora tömeget emberemlékezet óta nem látott Vegas, pedig a konferenciák fővárosa számtalan hotelszobájával nem éppen könnyen telik meg. Már a reptéren előre lehetett sejteni, hogy valami van a levegőben, amikor szabadjegyeket ajánlott a légitársaság azoknak, akik lemondanak a jegyükről, azt egy későbbi járatra váltva. Érkezes után a taxisorban két óra hosszat kellett várakozniuk, de a rutinosabb Vegasba járóknak sem volt szerencséjük a minibuszos iránytaxival, hiába ér be a shuttle percek alatt a Strip-re, ha erre is több mint fél órát kellett várni. A sajtószobában a kollégák egyetértően bólogatnak, igen, az emberek megunták a recessziót, és játszani, költeni, élni akarnak, azért ekkora a tömeg. A CES-ről immár tizenharmadszor tudósító szakújságíró kolléga szerint ez a legnagyobb expo a világon, látogatói létszámban az idén már túlszárnyalja a 110 ezret, a több mint 2500 kiállító (köztük háromszáz új, összesen 20.000 termékújdonsággal szórakoztatja (hiszen ez show!) a nagyérdeműt. A számoktól ugyan egy CeBIT-re is járó európai még nem vágja magát hanyatt, de a fogyatkozó vásárok világában mindez itt Amerikában most azt jelenti, hogy a recessziónak közkívánatra vége, és ha a fejekben vége a válságnak, akkor a boltokban is vége lesz: a 700 milliárd dolláros fogyasztói elektronikai ipar készen áll a szórakozni vágyók étvágyának a kiszolgálására. Nem gyönyörű dolog a kapitalizmus, hogy a ciklusai ilyen kiszámíthatóak lesznek miután néhányat megtapasztalunk?

Puffogás a pöfögésről


A CES már a repülőtéri sorban állás közben is odatolakodott az emberek közé: egy óriási fekete teherautó haladt el az úton, amelynek az oldalára nagy betűkkel azt festették, hogy “Bing”. Nem sok időm volt gondolkodni azon, hogy mennyire ugyanaz a Microsoft stratégiája 2010-ben, mint volt a kilencvenes években, amikor a Netscape ellen jött ki a redmondi óriás egy gyenge másolattal, amiből aztán az évek során egyre jobb böngésző lett – merthogy egy másik teherautó egy üvegfalú nappali szobába engedett belesni, amit divatosan “Green- nek hívtak. A díványon kényelmesen üldögélt egy fickó, aki a minden tekintetben energiatakarékos LED-es lapos tévéjét nézegette, miközben a közlekedési dugóban kényelmesen pöfögött a teherautója. Lassan két évtizede reklámban dolgozó agyam nem látott még ilyet, hogy a zöld termékeket ilyen ostoba módon reklámozzak, miközben a klímaváltozás tényleg a nyakunkon: húszéves hidegrekordok dőlnek meg Amerikában ezen a télen, Anglia és az európai kontinens – csakúgy, mint Kína – behavazva! Sose becsüljük alá a gyenge, haszontalan és drága tömegreklám fantáziátlanságát, mert ha többen látják a zöld teherautót a dugóban, többen gondolkodnak majd el arról, hogy kik és miért költenek pénzt és juttatnak a levegőbe széndioxidot miközben a hideg vegas-i estében a globális felmelegedésre szeretnék felhívni a figyelmünket. Jut eszembe, az átlag amerikait naponta 23.000 reklámüzenet éri, ebből kilencet jegyez meg – hát ez a kettő bejött, a negatív hatás iskolapéldájaként – nemcsak számomra…

Kodak és Polaroid: úgy döntöttek, hogy életben maradnak


Ezt a két brand-et számtalanszor leírták már, kinevették és kigúnyolták őket, de ők csak nem húzzák le a rolót. Igazán izgalmas látni, hogy a teljesen vert helyzetből induló két cég nem hagyja magát, és megújultak. Nem is akárhogyan: Kodak a középső kiállítási hall legszembetűnőbb jobboldalát foglalta el, igazi emberközpontú, történetmesélő marketinggel. Ahelyett hogy megtagadnák a múltjukat, büszkén hivatkoznak arra, hogy a “Kodak Moment”-eket, ami az amerikai nyelv része valahányszor a kisbaba elmosolyodik vagy a család születésnapot ünnepel, szóval azokat a felejthetetlen pillanatokat most már nem csak megörökíteni, hanem a szeretteinkkel azonnal megosztani is tudják egy gombnyomással. A legújabb Kodak kamera (ami vízhatlan, és ütésálló természetesen, hogy a tengerparti nyaralás viszontagságait is elviselje) már 5000 képet tud megőrizni (hmm, ha jól számolom az napi 10-15 kép tíz éven keresztül…), bombabiztos formában – de ez csak a melléktulajdonság, mert a fő műsorszám, hogy nyaralás után a “Share” gomb megnyomásával minden magától felkerül a netre, az előre kijelölt közösségi oldalra.
A Polaroid pedig hihetetlen érzékkel a legnépszerűbb pop ikont, Lady Gagát alkalmazta marketing szakemberként (hangsúlyozottan nem, mint celeb, hanem mint szakember, aggyal is ellátva) – ami annyit jelentett, hogy a show első napján megállt az élet, amikor őfelsége Lady Gaga tiszteletét tette, a második napon pedig másról sem hallott az ember, mint a kalapjáról! (Lehet, hogy ez nem elektronika, de muszáj nekünk is beszámolni a kalapról, mivel saját maga tervezte ruháinak megszokott szintjén is túl tett a hölgy, amikor valami nyitott állapotú páva-farok formában fehér tollakat helyezett a fejére… Ilyet csak ő tud hordani egyedül földkerekségen, mert más egyszerű halandót körberöhögnének, őt viszont imádják érte.)



Ford és társai


Közhely, hogy az amerikai életmódban az autó nem más, mint a nappali szoba mozgó változata.
Ez leginkább akkor szembetűnő, amikor az európai autómárkák elleni kifogás az, hogy a pohártartók túl kicsik és törékenyek. Idén januárban ez nagyon nyilvánvaló volt Las Vegasban: 133 autóipari kiállító (egy újabb rekord, természetesen) jött elő ötletes, az átlagosan napi egyórás vezetést kényelmesebbé tevő termékekkel. Az autó-elektronikai ipar robbanásának igazi nyertese a Ford; néhány japán autót, meg a kötelező Ferrari-kat és Lamborghini-ket leszámítva minden egyes modell a Ford ovális kék jelét viselte – talán egy, hatvanas évekbeli muzeális Corvette-et láttam, a több tucat Ford mellett árválkodva.



Ennek magyarázata az lehet, hogy amíg a GM a kormánnyal meg a szakszervezetekkel egyezkedett, addig a Ford autógyártással foglalkozott. Nem is akárhogyan: nemcsak hogy Wi-Fi hotspot lesz minden Ford egy év múlva, hanem két új képernyő is megjelent a műszerfalon a különböző smartphone- és iphone alkalmazásokat úgy megjelenítve, hogy a vezetőnek nem kell egyik kezét sem levennie a kormányról. (Nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy nem a kézlevétellel, hanem inkább a tekintet elvonásával lesz a baj – de mire a kritikus gondolatok túlságosan elvették volna a kedvemet a kedvencem, a szögletes Ford Flex óriási erejű hangfalainak élvezetétől az északi kiállítási csarnokban, megláttam a biztonságos vezetői felszerelésekről szóló sarkot.) Hát nem igazi öröm, hogy ugyanazok a technológusok, akik a sok új ipod, iphone, mp3, wifi, xbox, videojáték satöbbi szórakoztató lehetőséggel kecsegtetve elvonják a vezető tekintetét az útról, mindezt új biztonsági technológiával ellensúlyozzák? Ezt köznyelven úgy hívjuk, hogy fejlődés. És ez meg ironikusabb, mint a feltuningolt audióval ellátott Ferrarik, amelyek évek óta megszokott velejárói a CES-nek a hangminőség megszállottjainak szóló kiállításrészen. Ezen hangdobozok mellett bizonyos, hogy nem hallunk meg semmilyen külső zajt, legyen szó akár szirénázó mentőről vagy tűzoltóról. Mielőtt elfelejtem: a Swiss Audio azzal emelkedett ki a hangosok közül, hogy megmaradt pontos, nem feltuningolt hangminőség-szállítónak, egyszerűségében erős és minőségében a legmegnyerőbb. Évek óta figyelem őket, remélhetőleg marad még vevőjük, talán akadnak, akik “csak” hangminőséget várnak el egy erősítőtől, és nem hangerőt…

Virtuális valóság tévé

A rendezvény egyik erős vonala a háromdimenziós tévék térhódítása. Többféle technológia versenyez, őszintén szólva nem látom a különbséget közöttük, még akkor sem, ha egymás mellé teszik a versengő változatokat. A Mitsubishi a kedvencem a háromdimenziós, lenyűgöző képminőségű három versengő elektronikus megoldást bemutató konténerükben, beleértve a lézersugaras változatot, amire a legbüszkébbek.



A negyedik sarok a háromdimenziós videojátéknak maradt, ami valóban élmény, igazi “experience”. Ugyanakkora minőségi ugrás mint a kőkorszakban a színek megjelenése volt a videojátékokban, ámbár már csak kevesen emlékeznek szerintem a kedves olvasók közül a Commodore 64 által nyújtott videojátékos örömökre. Ami magának a kiállító standoknak a minőségét illeti, a Samsung hihetetlent alkotott virágszirmokként kinyíló 3D “koncerttermével”.
 Az már közhely, hogy a koreaiak átvették a japánoktól a vezetést, legalábbis ami a lapos tévéket illeti, és a Sony meg a Sharp és a Panasonic próbálja utolérni a Samsung-ot és az LG-t.



Viszont az nagyon meggyőző, hogy a Samsung már az al-kategóriákat is “teremti”, technológiai kifejezésként megjelenő marketing fogalmak köré. Abból a kategóriából, hogy “full HD” meg “real 3D” (amire több magyarázatot is hallottam, annak megfelelően, hogy egy szemre levetítve hány pontot vetít a kép, milyen gyorsan) a Samsung összesen 19 új modellt hoz, beleértve a LED – változatot is, ami a legkevesebb energiát fogyasztja (bár az összes többi modell is Energy Star szintet ért már el, természetesen). A legnagyobb néhány jellemző adata: 65 inch átmérő, 1080 vízszintes felbontás és 240 Hz frame-rate. A kiállításuk formája olyan gyönyörű, hogy szinte nem is sikerült magukra a képernyőkre koncentrálni, bocsánat. Mielőtt elfelejtem: természetesen a tévék internetezésre is alkalmasak, USB porttal. Az LG szintén hatalmas területet vett magának, az átlagnál szebb felállással, de a Samsung közelébe sem ért, legalábbis ami az összhatást illeti.  11 új sorozatból 52 új modellt mutattak be, a LED a főszereplő náluk is, ebből 10 internetezésre is alkalmas, wi-fi vagy A/V link segítségével. Az igazi újítás nekem a Cydle nevű kis koreai cég mindentudó hordozható tévésdoboza volt: GPS rendszer, HD rádió, minden rendszerre alkalmazható média lejátszó (PMP – portable media player) – mindezt annak ürügyén, hogy hordozható digitális tévét akar a piac. Természetesen touchscreen formátumban, újratölthető akkumulátorral, közlekedési rádiócsatornával, és a régimódiak kedvéért FM-el meg ébresztőórával (szinte szégyen megemlíteni ezeket a tartozékokat), és mindez egy mozdulattal betehető bármelyik autóba (hmm, szóval a Ford-Microsoft szövetség, ami a Sync autóplatformot eredményezte, mégse volt akkora dobás?), ráadásul blackbox-ként is üzemel, ha így akarja a kedves úrvezető, ütközés előtti-utáni 15 másodperces videóval, amit a bíróság elfogad. Jó hír, hogy minden komoly mobiltelefon- és computer-szállító már digitális tévészolgaltatással kompatibilis modelleket hoz piacra évek óta, sőt a Mitsubishi már harmadik éve csak háromdimenziósra felszerelt modelleket árul – és előbb-utóbb ez is teljesen megszokottá válik (különösen ha az Avatar-hoz hasonló mozisikerek diktálják a fejlesztés ütemét.)

Kína


 Kína a múlt hónapban megelőzte Németországot, immár a világ első számú exportőre: szerény manifesztumban jegyzik meg a CES naponta kétszer megjelenő újságjában, hogy ők akarnak a világ vezető elektronikai brandjei lenni. Évek óta figyelem a lassan világszínvonalúvá váló kínai termékeket: még eléggé leszakadva a vezetőktől, de jövőre vagy néhány év múlva nyerő helyzetbe is kerülhetnek az olyan brand-ek mint az itt legszebben bemutató Haier vagy a Lenovo (szerintem meg generációk választanak el minket az “otthoni nevelésű” kínai világmárkáktól, mert éppen a marketing a leggyengébb oldala a kínai kiállítóknak.)

Zappbox

Amit ez a cég csinál, az nagyon hasznos “bridge technológia” – hídként köti össze a fogyasztót minden elektromos felszereléssel a házban. Vagyis az “intelligens ház” megvalósulása az analóg világból maradt költségrendszer terhelése nélkül. Egyelőre csak a szórakoztató elektronikai termékekre készült el a változat, de már dolgoznak a mindent működtető modellen is. Ebben a túlságosan is zajos, új technológiákat ezerszám kidobó fogyasztói társadalomban komoly előny a leegyszerűsítés képessége, és ezt mesterien teszi a ZappBox. Az pedig külön előny, hogy az iphone-ra készült applikáció minden távirányítót és kapcsolót feleslegessé tesz a lakásban. (Az iphone dominanciája az egész kiállítás alatt megnyerő volt, százával reklámoztak magukat a különböző iPhone-alkalmazások)

Milyen jó fogyasztónak lenni 2010-ben!

Persze a Zappbox csak addig érdekes, amíg mindent kidob a magára valamit adó fogyasztó, hiszen az árak a legújabb modellekre is egyre elfogadhatóbbak. A flat LCD kategóriában az egy évvel ezelőtti 5000 dollárról a felére csökkentek a 60 inch-es képernyők, és a háromdimenziós modellek e körüli áron kerülnek piacra. A Moore’s law úgy tűnik az árakra is vonatkozik, egyre jobbat lehet egyre olcsóbban kapni. Ha pedig valaki már most ki akarja dobni az egy-két éves és lassan elévültnek számító cuccait, akkor mindent megkap egy szállítótól, aminek meglesz az az előnye, hogy a kompatibilitást gyári szinten építik be a három dimenziós házimozikba. Nem véletlen, hogy két konferencia is zajlik a CES-szel párhuzamosan, átkacsintva a nagy expo-ra: az egyik a kormányszállítóknak szánt, leginkább a Social Media-ra fókuszáló tanácskozás meghívásos alapon, míg a másik a pornó ipar Oscar-jának számító konferencia, ahol a legnagyobb újítás a televízió-képernyőhöz kapcsolt “virtuális nő” gépezet számított ez évben. Jövőre a háromdimenziós változat is elkészül, úgy hallom, mihelyt a tévések megcsinálják a legmegbízhatóbb változatot (ámbár a szemüveg stílusán biztosan változtatni fognak.)
Komolyra fordítva a szót: a rekord sikerű CES, amit az Arlington, Virginia-i Consumer Electronics Association szervez, példaadó globális piaccá vált. A nagyok egymástól tanulnak, míg a kicsik igazi üzleteket is kötnek. Eltűntek a kizárólag a tömegnek szánt bemutatók, nincsenek felszínes divatbemutatók – minden megjelenő cég próbálja a történetét a legtömörebben, legközérthetőbben elmesélni. Most már csak a tartalmat kell megteremteni, hogy legyen elég műsor a háromdimenziós, IP alapú, digitális csodák élvezetéhez.  Alig várom 2011-et, hogy megnézzük, mi történik egy kevésbé válságos év alatt. Tipp: egy nappal nyitás előtt ajánlott megérkezni…

 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció